Összeköltözéstől a szétdobált ruhákig

A párkapcsolat komolyra fordulásával eljön az idő, amikor a felek fejében megfordul a gondolat: Költözzünk össze! Milyen egyszerű ezt kimondani, a közös életet rózsaszín ködbe burkolva elképzelni, ábrándozni a szerelmi fészekben együtt elfogyasztott vacsorákról, és megannyi csodás pillanatról. Viszont sajnos a valóságban, egy közösen bérelt lakásért - a bérleti díjon kívül - komoly árat kell fizetni. A bútorokon felül a pár életébe addig talán elképzelhetetlen, új szokások is beköltöznek. A felhajtva hagyott WC-ülőke, esetleg a szanaszét hagyott zoknik talán minden nőnek ismerősen csengenek. Ezek bizony valós dolgok, és nem utolsó sorban egy-egy heves vitát is kiválthatnak. Jó, ha már az elején tisztáznak a felek pár - nekik nagyon fontos - szabályt, amiknek betartásával sokkal könnyebben tudnak egymás mellett élni. Valószínűleg - és itt tisztelet a kivételnek! - egy párkapcsolatban a nő az, aki megteremti az otthon nyugalmát, a lakás tisztántartásának nagyobbik része, illetve annak szépítése, díszítése, rendben tartása is az ő vállát nyomja. És valljuk be, nem kellemes naponta többször lehajtani azt a bizonyos ülőkét, és szintén nem jó, ha a délutánok a szétdobált ruhák pakolászásával telnek.

Sok összezördüléstől megkímélheti magát az emberfia, ha ezekre a nem túl megterhelő, de annál inkább kifizetődőbb dolgokra odafigyel. Több esetben egy bizonyos idő elteltével már nem azt a laza, mosolygós nőt látja a férfi, akibe beleszeretett, és ennek oka lehet a folytonos rendrakás okozta feszültség is. Ha nincsenek a legalapvetőbb szabályok tisztázva már az összeköltözés legelején, pár hét alatt igencsak elhatalmasodhatnak az együttélés nehézségeiből adódó gondok. Persze az elején még minden szép, és jó, a nő játssza a háziasszony szerepét, a férfi pedig igyekszik a kedvében járni. Pont, mint a kapcsolat legelején, mikor az ember a legjobb oldalát próbálta mutatni. De pár nap, esetleg hét elteltével előjönnek azok a szokások, melyek mások számára lehet, hogy igencsak bosszantóak, és amiről eddig azt gondolták, hogy így a normális. Ezek hosszú évek alatt rögzültek, amikről „leszokni” - akárcsak a dohányzásról - nagyon nehéz. De egy kis odafigyeléssel, a másik kérésének tiszteletben tartásával lehetséges.

Egyszer sem biztos, hogy azonnal megy, sőt lehet az is, hogy már-már a másik fél tűréshatárát feszegeti a változásra szánt idő, mégis egy próbát megér. A titka annyi, hogy nem kell rögtön leharapni a másik fejét, ha valamit hibázott. A rossz szokások mielőbbi elhagyására való figyelmeztetésnél jó taktika az, ha kedvesen, és legfőképpen higgadtan szólunk. Így legközelebb az illető már direkt figyel arra, hogy szerelme kedvében járjon, aki eme jó cselekedetét biztosan értékelni fogja. Az összeköltözésnek rengeteg jó oldala is van, reméljük jóval több, mint rossz, de ha egy kicsit is figyelünk a másikra, a kevésbé jó oldalát minimálisra lehet csökkenteni.